Hát megerkeztem, eleg esemenytelen volt az ut, csak hosszu volt nagyon. Utolso luxuskent taxiztam a repterre, ez a cuccom:
ez meg én, utso cigi a sky terrace-n
aztan varakozas, munchen, varakozas, 13 óra repülés, megint reptér, varakozas a csomagra, megnyomni a gombot (hogy szetpakoljak e, de szerencsere nem), a busz csak masfel ora mulva jött volna ugyh ilyen minibusz elhozott a hostelbe. Eleg nomad, de aranyosak, közvetlen mindenki (en meg nem anynira oldodnom kell.) Van egy agyam egy 6 szemelyes emeletes agyas szobaban. Az enyem az alsó.
Bea jofej volt, a recepcón hagyta a sim kartyajat, meg még egy telot is, mondjuk a telefon nem is kell de a simet beraktam a nokiamba (az iphoneba kisebb sim kell, le kell majd vagatni) szoval van mobilnetem is. Elmeletileg addig mukodik amig van a telon lebeszelhető pénz.
Mivel estere (ugy 9re) ertem ide, csak a boltig jutottam, vettem és ittam 3 sört, itt a hostel teraszán (meg az ajandek unikumot , köszi Orsi)
mindenki (kb 10-12-en) kiültünk egy nagy asztalhoz, dumalas meg sörözés (én azert keveset beszeltem, meg vagyok meg szeppenve na) Az angol a közös nyelv, ugy 90 %-ban ertem, a beszed kicsit nehezebb, föleg a kiejtesen parazok. Vannak itt igazu USA spring break csajszok, 40-es USA kicsit hippis nőci, Nemetorszagbol, argentinabol, skociabol, ahogy hallottam. 11 - fel 12 körül elmentem aludni.
Ugy 5-6 óra alvas utan felebredtem, h pisilni kell, es utana mar csak bobiskoltam, es hülyesegeket almodtam. Még a munka utolsó emlékeként csörgött 6kor az ébresztés az egyik telon, szegeny szobatarsak nem örültek, azt hittem mase és csak miutan rajöttem ez tenyleg az enyem akkor nyomtam ki. Vegül csak felkeltem, eleg bena volt mert meg mindenki aludt és csöndben probaltam a valtas ruhat meg a neszeszert kimolyolni a taskabol.
Most reggeliztem es henyelek a teraszon meg netezek, meg szanom ra magam h elinduljak a varosba.
Azt se tudom merre induljak, mit vigyek, mennyi penzt, szoval sztm csak setalok egyet egyenlőre. Meg mindig alszik mindenki a szobaba de a naptejert taskaert még be kell lopoznom...
